Duna és Tisza vízállás élőben forrástól a torkolatig.

Az áradás és az apadás a vízállás időbeli változásának iránya, nem az abszolút vízmagasság. Emelkedő vízállásnál a folyó árad, csökkenőnél apad, kis változásnál stagnál. Ezért egy rendkívül alacsony vízállású folyó is lehet éppen áradó, és egy magas vízállású folyó is lehet apadó.

A vízmérce nulla pontja helyi magassági referencia, nem a mederfenék. A víz ezért a mérce nullája alá is süllyedhet, ami negatív centiméterértéket ad. Két különböző vízmérce nyers centiméteradata közvetlenül nem hasonlítható össze, mert a nullpontok eltérnek. Összevetéshez a trend, az LKV–LNV helyi tartomány, a vízhozam és az időbeli változás informatívabb.

Az LKV a helyileg nyilvántartott legkisebb, az LNV a legnagyobb vízállási referencia. Ha mindkettő ismert, megmutatható, hogy az aktuális vízállás e két helyi referencia között hol helyezkedik el. Ez nem árvízi valószínűség, nem készültségi fokozat és nem a meder telítettségének fizikailag pontos százaléka, hanem értelmezést segítő helyi viszonyítás.

Rövid időre egy tározó vagy duzzasztott folyószakasz képes megváltoztatni a lefolyás időbeli eloszlását: vizet tárolhat, majd később engedhet le. Tartósan azonban csak addig csökkenthető a kifolyás az érkező vízhez képest, amíg van szabad tározótér. Ha a tározó szintje már nem emelhető tovább, hosszabb időátlagban a befolyó víznek tovább kell haladnia. A folyami vízerőművek ezért elsősorban a vízjárás rövid idejű alakítására képesek; nem tudják eltüntetni a vízgyűjtőről érkező vízmennyiséget.

Egyes műtárgyak órás vagy napos időskálán módosíthatják a lefolyás időzítését, ezért az üzemrend hatása mérhető lehet. Egy többhetes, teljes vízgyűjtőt érintő alacsony vízállási helyzetet azonban nem lehet pusztán azzal magyarázni, hogy a felső országok „elzárják” a vizet. Ilyenkor a felső és alsó mérőállomások, a vízhozamok, a csapadék- és hóviszonyok, valamint a tározók tényleges üzemállapota együtt értelmezendő.

Dunacsúnnál a Duna vízhozama több út között oszlik meg: a bősi üzemvízcsatorna, az Öreg-Duna és a kapcsolódó vízpótló rendszerek között. A vízmegosztás üzemrend és megállapodások szerint változik. Magyar vízügyi dokumentum szerint az Öreg-Duna számára átadott vízhozam a dévényi vízhozamtól függően 250–600 m³/s tartományban szerepel, a Mosoni-Duna és a mentett oldali vízpótlás számára pedig külön vízmennyiséget határoztak meg. Emiatt egyetlen mérőpontból nem lehet megmondani, hogy „mennyi vizet tartanak vissza”.

A turbina kiesése nem jelenti azt, hogy az ahhoz tartozó vízmennyiség eltűnik. A létesítmény üzemrendjétől függően a víz más turbinán, zsilipen, bukón vagy más vízlevezető útvonalon haladhat tovább, illetve rövid ideig a felvízi térben tárolódhat. A hatás ezért elsősorban a víz útjának és időzítésének megváltozása, nem a víztömeg megszűnése.

Igen, lokálisan és rövid időre. Egy nagy hajó kiszorítása, hullámzása és egy hajózsilip töltése vagy ürítése centiméteres, rövid idejű vízszint-ingadozást okozhat a közelben. Ez azonban nem azonos a folyó tartós vízhozamának változásával. Vízhozam- és trendértékelésnél ezért több mérésből, megfelelő időablakból érdemes következtetni.

A vízállás azt mutatja, milyen magasan áll a vízfelszín egy helyi vízmérce nullpontjához képest. A vízhozam azt becsüli vagy számítja, hogy egy folyószelvényen másodpercenként hány köbméter víz halad át. A kettő összefügg, de a kapcsolat nem egyszerűen lineáris, és áradáskor, apadáskor, mederváltozáskor vagy duzzasztás mellett eltérhet.

Tetőzéskor az addig emelkedő vízállás eléri helyi maximumát, majd apadásba fordul. Völgyeléskor az addig csökkenő vízállás eléri helyi minimumát, majd emelkedni kezd. Nagy folyóknál a tetőzés nem feltétlenül pillanatnyi esemény: a vízszint hosszabb ideig is a maximum közelében maradhat.

A készültségi fokozat hivatalos árvízvédelmi üzemviteli és jogi kategória. Nem azonos azzal, hogy a folyó éppen árad-e. Az elrendelés meghatározott védelmi szakaszokhoz, vízállásokhoz, előrejelzéshez és védekezési feladatokhoz kötődik. A VízFigyelő csak hiteles hivatalos közlésből jeleníthet meg készültségi státuszt.

A rendszer nyilvános, hivatalos vagy intézményi vízügyi forrásokat kapcsol össze: OVF és Hydroinfo magyar adatok, PEGELONLINE/WSV német mércék, ICPDR DanubeHIS, Danube FIS Portal és más országos szolgáltatók. A források eltérő gyakorisággal frissülnek, ezért minden mérés mellett az adat idejét és forrását is figyelni kell.

A VízFigyelő háttérfolyamata 15 percenként próbálja frissíteni az adatokat, de az eredeti szolgáltatók saját mérési és publikálási gyakorisága ettől eltérhet. A Hydroinfo napi táblái például napi összefoglalók, míg egyes automata vízmércék ennél sűrűbben közölnek adatot.

A VízFigyelő nem talál ki hiányzó mérést. Ha egy szolgáltató nem közöl friss értéket, a kapcsolat átmenetileg hibás, vagy az állomás nem párosítható biztosan, a pont hiányos vagy késő adatként jelenik meg. Régebbi érték csak az időbélyeg egyértelmű feltüntetésével használható.

Nem. A VízFigyelő térképi trendszínei kizárólag a változás irányát jelentik: zöld = árad, piros = apad, világoskék = stagnál, szürke = nincs friss adat. Az alacsony vagy magas vízállás, illetve az árvízvédelmi készültség külön információ.